Negyedik éve rendezik meg (ezen a néven) a Magyar Mozgókép Fesztivált Veszprémben, ahol a szakma és a közönség megnézheti az elmúlt év hazai filmjeit: nagyjátékfilmet, tévéfilmet, dokumentumfilmeket, animációt egyaránt. Az idei Mozgóképfesztiválra június 12. és 15. között került sor, és tizennyolc mozifilmet, öt tévéfilmet, bő harminc dokumentumfilmet illetve tíz animációs filmet vetítettek. Ennyi film végignézése a négy nap alatt lehetetlen, nem is beszélve a részletes bemutatásukról, ezért jöjjenek inkább a benyomások a látottakról.
Nagyjátékfilm kategóriában újdonságok és már a streaming-szolgáltatók oldalán is látható sikerfilmek egyaránt szerepeltek. A Semmelweiss-ről korábban írt kritikám itt olvasható, a Mesterjátszma érdekességeit és erényeit pedig itt vettem sorra. A Semmelweiset a zsűri bőkezűen díjazta, megkapta a legjobb filmnek, a férfi és a női mellékszereplőnek járó elismerést is (Gálffi László és Mészáros Blanka). A Mesterjátszma legnagyobb erényét, az okos forgatókönyvet (írta: Fonyódi Tibor és Tóth Barnabás) is díjjal értékelték. A Lefkovicsék gyászolnak (rendezte Breier Ádám) az év egyik kellemes meglepetése volt, amelyben a bokszoló apát, a tőle teljesen eltávolodott Izraelben élő fiát és unokáját a gyász hozza össze. A vicces és érzelmesen emberi történet a legjobb elsőfilmes díját kapta, valamint a kétségtelenül zseniális főszereplő, Bezerédi Zoltán alakítását ismerték el.
A Magasmentés (rendezte: Fésős András) egy tűzoltót követ, aki kiemelten sikeres az öngyilkosjelöltek lebeszélésében, megmentésében. A film egyenetlen, mert egyrészt különleges témát dolgoz fel, emlékezetes pillanatai vannak, de a hibája, hogy nem áll össze, jelenetekre, helyzetekre esik szét. A Ma este gyilkolunk (rendező: Fazakas Péter), a fesztivál nyitófilmje volt, de az egyébként nagyszerű alapötleten túl, miszerint a színészek idősotthonában zajlik egy gyilkossági nyomozás, nem váltja be a reményeket. Krimi-komédiaként jellemezték, de a nyomozási szál megbicsaklik és a humorforrást sem sikerül mindig eltalálni. Hasonlóan nagy lehetőségek rejlettek a Cicaverzum (rendezte Szeleczki Rozália) című filmben, amelyben zárkózott fiatal nő, Fáni, egy beszélő fekete macskával kezd párkapcsolatot. A szürreális alaphelyzetből fakadó poénok nagyszerűek, de ez esetben sem áll össze teljesen a történet. A főszerepet alakító Törőcsik Franciska azonban így is megérdemelten kapta meg a legjobb női főszereplő díját.
Hódi Jenő Borotvaélen táncolva című filmje kilóg a nagyjátékfilmes versenyből, mert valójában három rövidfilm, amelyeket az köt össze, hogy az élet nagy döntési helyzeteit mutatja különböző helyzetekben és korokban. Egy nyilas tiszt (Szervét Tibor) becsenget egy zsidó gyereket bújtató nőhöz (Gubík Ági), aki a felettese özvegye. Egy férfi, az apja ellenkezése mellett is befogad egy várandós ukrán menekült nőt. Az utolsóban egy nő a halállal alkudozik még pár évért, második lehetőségért. A három alkotás egyenetlen, míg az elsőben a színészi alakítások kiemelkedőek, a második aktualitásában érdekes, a harmadik túlzottan didaktikus, hogy jól működjön.
Animációs film kategóriában győztes alkotás, Gauder Áron a Kojot négy lelke című filmje egészen egyedülálló kísérlet, amely ötvözi az indián mitológiát, a bibliai elemeket, elgondolkoztató tartalommal és különleges képekkel.
Az egész estés dokumentumfilmek közül a legnagyobb érdeklődés talán a Nemzeti aranyai című filmet kísérte, amelyet már előző évben is levetítettek, de akkor még versenyen kívül. A magyar vízilabda válogatott sikereit bemutató alkotás elhozta a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat. A legjobb dokumentumrövidfilm kategória győztese, a Baska magyarul beszél is igazi különlegesség: Baska Barbara operatőr-rendező az édesapjának, Baska Józsefnek állít emléket és rajta keresztül a Csehszlovákiából kitelepített magyarok sorsát mutatja be.
A Mozgókép Fesztiválon filmvetítéseket szokás szerint közönségtalálkozók és szakmai beszélgetések is kísérték. Ezeknek nagy szerepe van abban, hogy a magyar mozgóképet közelebb hozzák a közönséghez, amely elengedhetetlen a hazai filmek népszerűsítéséhez, és amelyre vitathatatlanul szükség van.
