Huszonnégy képkocka

Filmekről szenvedéllyel

Ősszörnyek, majmok és egy molylepke – Godzilla x Kong: Az új birodalom

A kaidzsú, avagy magyarul szörnyfilmek jól körülhatárolható filmes zsáner: adott valami hatalmas, mitológiai vagy állatszerű szörny, ami összecsap az emberekkel vagy egy másik hasonló lénnyel, és közben rommá zúznak egy nagyvárost. Ezt a forgatókönyvet lehet aztán valamilyen mértékig variálni, emelni a tétet vagy összefűzni a történeteket, és a MCU hasonlatosságára egy külön univerzumot teremteni. A Warner 2014 óta építi a Szörnyverzumot (Monsterverse), kezdve a 2014-es Godzilla reboottal, amelyet aztán három újabb mozifilm követett, bevonva King Kongot is a sztorikba (Kong: Koponya sziget, 2017). Ettől kezdve egyenes út vezetett a gigászok csatájáig, a hüllőszörny és az óriásmajom összecsapása pár éve szintén vászonra került (Godzilla vs Kong, 2021). Ezen a ponton már nincs mit fokozni, csak egy dolog van, amit ki lehet hozni a legújabb folytatásból: össze kell fogniuk valami még náluk is rosszabb ellen. És ezzel el is jutottunk a Godzilla x Kong: Az új birodalom című filmhez.

godzilla-kong.jpg

Az előzményeket és a történetet egy mondatban össze lehet foglalni: Godzilla az embereket védelmezi a felszínen a mindenféle szörnyektől, közben mintegy mellékesen szétverve például Rómát, Kong pedig Üreges Földre van száműzve, hogy ne zavarják egymás territóriumát. Az újabb problémát kiváltó incidens a föld mélyén történik: a még mindig jórészt felfedezetlen Üreges Földről vészjelzés érkezik a felszínre. Dr. Ilene Andrews (Rebecca Hall) elindul kideríteni miről van szó. Vele tart egy katona, egy magamutogató szörny-állatorvos (Dan Stevens), egy összeesküvés-hívő podcaster (Brian Tyree Henry), és a doktornő örökbefogadott lánya, Jia (Kayle Hottle), aki egy ősi törzs utolsó túlélőjeként kapcsolódik a jelzéshez. Az össze nem illő, fura karakterekre akár építeni is lehetett volna valami igazán jót, de sajnos mind két lábon járó sztereotípiák, vagy rosszabb esetben karikatúrák, és szórakoztató helyett idegesítőek. Ráadásul voltaképpen lényegtelen a szerepük, mellékesek, csupán biodíszletként funkcionálnak. 

godzilla-kong2.jpg

A történetben semmi meglepetés vagy eredetiség nincsen. A vészjelzés egy újabb szörnyet jelez, amit egy gonosz majomkirály manipulál és ahogy a cím utal rá, King Kong és Godzilla együtt szükséges a legyőzéséhez. A forgatókönyvírók (Terry Rossio, Simon Barrett és Jeremy Slater) bedobtak mindent, ami eszükbe jutott gyerekkori B-mozis élményeikből: rózsaszín plazmát, kristálypiramist, robotkezet Kongnak, majomkirályságot, cuki kismajmot (tiszta bébi Yoda érzés), föld alatti gondolatolvasó civilizációt egy ősi jóslattal. Érthető, hiszen Szörnyverzumot építenek, ahol az ősi szörnyeknek múltja meg mitológiai szerepe van. Vagyis lenne, mert az egész egy katyvasz, reménytelen értelmet találni benne, csak megfájdul az ember feje a próbálkozástól. A párbeszédek pedig (már amennyi van, mert hosszú tíz-húsz percek múlnak el úgy, hogy csak állati hörgéséket hallunk) próbálják megmagyarázni, mi miért történik. De minek? Attól nem lesz több értelme, na meg a szörnyfilmeket senki sem azért nézi, hogy mélyenszántó gondolatokat kapjon, hanem hogy lásson egy farkcsapással lezúzott felhőkarcolót, vagy több farkcsapásssal ledöntött még több felhőkarcolót. Ezt megkapjuk. Áldozatul esik Róma, Cadiz, Gibraltár, a gízai piramisok, majd végül Rio de Janeiro.

godzilla-kong3.jpg

Adam Wingard, aki már a Gozdilla vs Kongot is rendezte, legalább az összecsapásokat jól levezényli. A CGI látványos, a szörnyek részletgazdagok, Kong és a majmok annyira antropomorfizáltak és annyira kifejező a mimikájuk, hogy könnyebb őket követni, velük menni, mint az emberszereplőkkel. Az Üreges Föld monumentális és kellően idegen, plusz minden tisztelet annak, akinek az agyából kipattant, hogy az egy istenként tisztelt ősi szörny egy gigászi molylepke. Pont az ilyen ötletesség miatt szívesen láttam volna még többet üreges föld lényeiből, a mitológiából. A látványvilág miatt a Godzilla x Kongot mindenképp 3D-ben érdemes nézni, ez esetben az nem lehúzás/pénzkidobás.

Ám sajnos ez sem tudja a filmet megmenteni. Fél nap múlva csak arra emlékszik az ember, hogy szörnyek jönnek-mennek, van szőrös meg hüllő, mindegyik hatalmas és nyálat fröcsögve tud üvölteni/morogni. Aztán összeugranak. Márpedig ez még egy szörnyfilmtől is vékonyka. Pláne, hogy mindent láttunk már...

 

 

 

Huszonnégy képkocka

Filmkritikák, mozihoz és filmekhez kapcsolódó elemzések, események, kalandok a magyar filmgyártásban - vagyis minden, ami film.

Friss topikok

süti beállítások módosítása