Bob Marley-t senkinek sem kell bemutatni. Aki nem kedveli a reggae műfaját, vagy egyáltalán nincs otthon a könnyűzenében, az is ismeri a nevét és egy-egy sort vagy dallamot tőle. A reggae királyának életéről vagy annak egy részletéről a halála óta már számos könyv íródott, és több mint tíz dokumentumfilm készült, de az egész estés mozifilm kimaradt a sorból. Eddig. A Bob Marley: One Love című film másfél órában igyekszik bemutatni a zenészt, miközben kapunk egy adagot a zenei stílusából és a zenéje mögötti rasztafari vallásból, életfilozófiából, amelynek középpontjában a béke, az elfogadás és az egység (I and I) gondolata áll.
A One Love nem igyekszik bemutatni Bob Marley teljes életét, hanem csupán egy rövid időszakra összpontosít. Az 1970-es években veszi fel a fonalat, amikor Jamaicában jóformán polgárháború dúl. Az, hogy a tengerparton focizó rasztákra gépfegyverrel lőnek, a mindennapok része. Ebben a zűrös időszakban Marley egy koncerttel akarja egyesíteni az országát, de egy fegyveres támadást követően végül elhagyja az országot. A film nagy része az Angliában töltött időt, az Exodus című album világsikerét és az európai turnét követi nyomon, felvillantva Marley betegségét is (a bőrdaganatot a lábán), amely végül 1981-ben a halálát okozta. A zenész életének korábbi, meghatározó eseményei utalásokban és flashbackekben jelennek meg: Bob gyerekkorának töredékei, a feleségével, Rita Marley-val való kapcsolatának indulása, vagy éppen az első lemezfelvétel a Wailers-szel.
A film sajnos a koncepció ellenére is töredezett és egysíkú. Megvannak a tipikus életrajzi filmes fordulatok (pénzéhes producer, saját zsebre játszó, áruló barát, a hobbi), de összességében hiányoznak a mélypontok és csúcspontok. Hiába látjuk az Exodus című albumot aranylemezként, nem megyünk az égbe vele; az áruló barát miatt kútba eső afrikai turné pedig csak annyi csalódottságot okoz, mint ha másodikra jut eszünkbe a megfelelő szó a keresztrejtvényben. Talán egyetlen érzelmileg nagyon erős pillanat van, amikor Rita Marley szembesíti a férjét azzal, hogy mennyi fájdalmat okoz a családjának. Ki is lóg a jelenet a többi közül.
A másik hiányosság, hogy Bob Marley végig egy ikon. Pólókon mosolyog, a béke, szabadság és egység jelképe, a reggae zene Jamaicán kívüli elterjesztője – ez beleégett a köztudatba. A filmnek nem sikerült ennél komplexebb képet festenie a zenészről (az egyetlen ezzel kapcsolatos felvillanás egy beszélgetés Ritával arról, hogy ha békét hoz a világnak, akkor magában miért nem találja meg ezt az érzést). A One Love nem akarja lerángatni Marley-t piedesztálról, hiszen a producerek között Brad Pitt mellett jórészt a családja tagjai szerepelnek (az özvegy, és a legidősebb fia, Ziggy Marley), és így csak utal a zenész életének problémásabb részeire, úgy mint a más nőkkel való viszonyokra, a nem Ritától született gyerekek felnevelésére, az emberi gyengeségekre. Ennek eredményeként a Bob Marley kép nem árnyalt, nem kerülünk közelebb a legendához, nem értjük meg jobban, nem látunk bele, pedig egy híres zenészről szóló film ettől tudna igazán megragadó és emlékezetes lenni.
Ugyanakkor a sarkokat lesimító, szépítő megközelítésen kívül a One Love-ban minden működik. A főszereplő Kingsley Ben-Adir nagyszerű választás, mindent megtesz, hogy szerethető és életszerű legyen, amelynek része, hogy a Wailers koncertfelvételek archívok, de a többi jelenetben a színész gitározik és énekel. Rita Marley szerepe kissé haloványabb (jegyzem meg: kár), de Lashana Lynch súlyt tud adni neki a már említett néhány fontos jelenetben. A mellékszereplők döbbenetes arcok, a színészek jamaicai akcentusa sokszorosan aláhúzza az egész film hitelességét. A magyar szinkron emberiség ellenes bűntett lenne ilyen mozi esetében.
És természetesen minden fontos Bob Marley dal felcsendül: igazából egy zenészről szóló film esetében a zene visz mindent. A nézők között valószínűleg aztán kétféle ember lesz: aki szereti Marley-t és a reggae-t, az élvezni fogja a slágereket és az egész filmet. Aki nem szereti, az be sem megy a moziba. Mondjuk, a kisördög azt mondatja velem, hogy a film helyett elég betenni egy Bob Marley válogatást a zenelejátszóba, és felhangosítani.
