Magyar Mozgókép Fesztivál 2.
Folytatódik a beszámoló a veszprémi filmünnepen látott magyar nagyjátékfilmekről.
Külön falka
Niki (Horváth Zorka) a nagymamájával él, az anyja meghalt, az apja börtönben volt, így nem csoda, hogy problémás kislány: iskolaváltások és hazudozások kísérik az útját. Ám a felszín mögött érezhető egy kislány sebezhetősége és vágyakozása valami másra. A dolgok akkor változnak meg, amikor meglátja az apját, majd követni kezdi. Az apja nem könnyű ember, agresszív és fenyegető... kivéve a lányával szemben. Lélekmelegítő jelenetek sorát láthatjuk ahogy lélekben közelednek egymáshoz, és ennek fényében az sem számít, hogy megvannak az ilyenféle filmek kötelező fordulatai és a végkifejlet kiszámítható.
A rendező Kis Hajni eddig rövidfilmeket tett le az asztalra, és a Külön falkát az előző cikkben említett filmekhez hasonlóan az Inkubátor Programom belül készítette elsőfilmes alkotóként. A rendező érzékenysége mellett, amivel nem giccsesen, hanem szépen mutatja be az apa-lánya kapcsolatot, a film értéke a színészi alakításokban rejlik. A Nikit alakító Horváth Zorkának ez az első filmszerepe, de a természetességét tekintve vélhetőleg nem az utolsó. Az édesapát játszó Dietz Gusztáv sem színész, hanem ketrecharcosként épített karriert, és több mint hiteles a börtönből kikerült édesapa szerepében.
A film értékeit mi sem mutatja jobban, minthogy elnyerte a Mozgókép fesztiválon a legjobb film, a legjobb elsőfilmes rendező és a legjobb forgatókönyv díját.
A játszma
Jung András (Nagy Zsolt) és felesége (Hámori Gabriella) a politikai rendőrségnél dolgozik, a karrierjük felfelé ível, azonban egy újságcikk felborítja ezt. Jung okkal aggódik, hogy Markó Pál (Kulka János) bosszút forral ellene, ezért elkezdi megfigyeltetni...
A tíz évvel ezelőtt készült A vizsga című film nagyon pozitív visszhangot kapott, amiért a történelmi témát szépen ötvözte a zsánerfilmes elemekkel, és most a folytatása hasonló koncepció szerint építkezik. A rendező változott, Bergendy Péter helyét Fazekas Péter vette át, a forgatókönyvet viszont szintén Köbli Norbert jegyzi a folytonosság jegyében. A játszma sztorija a kémfilmeknek megfelelően fordulatos és megfelelően feszültséggel teli, ahol mindenki hazudik valamiről, és bár a csavarok nagy része előre látható, ettől nem válik unalmassá. A díszlet és a korszak atmoszférájának megteremtése remekül sikerült, látszik, hogy a készítők már nagyobb költségvetésből dolgozhattak, mint A vizsga esetében.
A játszma Kulka János nagy visszatérése a betegsége után, a készítők az ő felkérésével kezdték a film előkészületeit, és a személyéhez igazították karakterének, Markó Pálnak a sorsát. Kulka jelenléte a várható módon nagyon erős, meg is kapta a Mozgókép fesztivál legjobb férfi főszereplő díját, míg Hámori Gabriella a legjobb mellékszereplőét, amit Staub Gabriella, a Markó megfigyelésére küldött fiatal lány alakító színésznő is megérdemelt volna.
Szia, életem!
Barna (Thuróczy Szabolcs) valaha felkapott író volt, de évek óta mélyponton van, ezért a kiadója szerződést akar vele bontani. Barnának, hacsak nem tesz le valami minőségi szöveget az asztalra, ezután csak a tévék másodrangú celebműsorai maradnak. Az ihlethiányt tetézi a kiadói szorítás, ám emellett adódik más is: feltűnik volt szerelme (egy diákja, akivel viszonyt kezdett és ezért elbocsátották az egyetemi állásából), és bizonytalan időre ráhagyja hétéves gyereküket. Barna nem tartotta a kapcsolatot a fiával, Samuval (Pásztor-Várady Mór), nem tartja magát apának, a kényszerű együttlét azonban persze változást hoz minden téren.
A Szia, életem! nem igyekszik drámai mélységeiben feszegetni az apaság kérdéseit. A készítők, Vékes Csaba forgatókönyvíró-rendező és Rohonyi Gábor inkább a hollywoodi mozik jól ismert bénázó apuka – életrevaló kölyök párosában rejlő komikumot használja ki, miközben a film bájos és főként életszerű tud maradni (hogyan bírd rá a macskanőnek öltözött call girlt, hogy olvasson mesét, vagy mit lehet csinálni, ha az étteremben a gyereked tarthatatlanul viselkedik.) Thuróczy Szabolcs neve garancia a színészi alakítás minőségére, és ebben Pásztor-Várady Mór méltó partnere, sőt a természetességével – mondhatni – mindent visz.
Nagy szükség van ilyen magyar filmekre, amik nem akarják megváltani a világot. A Szia Életem! egy igényesen elkészített közönségfilm, amely valódi szórakozást jelent.
