Batman karaktere a legismertebb és legnépszerűbb képregényes figurák közé tartozik, 1939 óta nem csak nagyon sokszor jelent meg nyomtatásban, hanem többször látványosan át is alakult, többféle karaktere és értelmezése van. Ez meglátszik a mozgóképes adaptációkon is: a hatvanas évekbeli eltúlzott, gicces változat után, az álarcos igazságosztó karakterén rajta hagyta a kézjegyét Tim Burton, Joel Schumacher, majd Christopher Nolan. A denevérjelmezt öltő színészek listája sem kevésbé rövid és hasonlóképpen sokszínű: szerepel rajta Micheal Keaton, Val Kilmer, George Clooney és Christian Bale is. Ebben a stílusban és minőségben is rendkívül heterogén mezőnyben sikerül-e 2022-ben egy új Batmannek bármi újdonságot vagy érdekeset nyújtani? A Cloverfielddel és az újgenerációs A majmok bolygója filmekkel ismertté vált Matt Reeves erre tett kísérletet, és már a film bemutatója előtt azzal volt tele a sajtó, hogy sikerült valamit nagyon eltalálnia.
A történet: Batman még csak két éve működik az álarcos igazságosztó szerepében, tele van haraggal és bosszúvággyal, okkal félnek tőle nem csak a bűnözők, hanem a rendőrök és általában az emberek is. A történet kezdetén Batman egy gyilkossági ügybe csöppen bele, az áldozat Gotham polgármestere, a gyilkos pedig a helyszínen hagyott borítékon egyértelműen megszólítja, belevonja a sztoriba a denevérembert. A nyomozás során a szálak egy szórakozóhelyre vezetnek, ahol a város gazdasági és politikai elitje gyakran megjelenik, hogy aztán kiderüljön, mindenki sáros valamiben. A csalás, a hazugság, a korrupció csontig átjárja Gothamet és egy Rébusz nevű őrült ezt akarja megmutatni a világnak. Maga az ügy és a nyomozás közepesen érdekes, hiába vannak meg a noir detektívtörténetek elemei, hiába a három óra és hiába érezhető a Hetedik és a Zodiákus hatása, amire a készítők hivatkoztak is. Az egész Batman-sorozat egyik átka, hogy mivel a címszereplő nem léphet ki bűn uralta Gothamből, a történetek egy ponton mindenképp önismétlőek: Batman felveszi a harcot valakivel, aki éppen a legnagyobb veszélyt jelenti a városra és legyőzi, de ettől még a bűnözés és a korrupció nem tűnik el.
Az alapok mellett azonban más területen bőven van mozgástér újraértelmezni, új oldaláról megmutatni Gothamet és védelmezőjét. Matt Reeves Batman filmje a denevérembernek és a városnak minden eddiginél komorabb oldalát villantja fel. Batmannek a sötét énjét ismerjük meg, a képregényhős-lét árnyoldalának a bemutatása egyébként is népszerű trend a Watchmen óta. Ennek jeleként Batmant még egyik filmben sem láttuk ilyen keveset a maszkja nélkül, Rébusz ki is mondja, hogy ez a maszk a valódi arca. Ezt látszik alátámasztani, hogy Batmannek jóformán nincs civil élete, de igazán menő kütyüi sincsenek, semmi népszerű vagy laza nincs abban, amit csinál. Egy árnyékban élő, megszállott igazságosztó, akit tulajdonképpen csak egy hajszál választ el attól, hogy ugyanolyan szociopata legyen, mint az ellenfelei.
Batman szerepére Robert Pattinson elsőre meglepő választásnak tűnt, de egyszerűen tökéletes, a hangjában és minden pillanatban. Amikor mégis leveszi a maszkot, az arcán ott van a bensőjét feszítő harag, de a szenvedés, a gyász és a bosszúvágy is. A színészi alakítás összességében nagy erőssége a filmnek. Mind a főhőst segítő (Alfred, Gordon felügyelő, Macskanő), mind az antagonisták oldalán (Pingvin, Falcone, Rébusz) már korábbi Batman filmekből is ismert karaktereket találunk, így még szembeötlőbb, hogy a legtöbb esetben a korábbiakhoz képest mennyivel reálisabb, hitelesebb, jobb karaktereket kapunk. Selina, a Macskanő (Zoë Kravitz) végre nem csak dögös, hanem karaktere is van, és működik a kémia közte és a denevérember közt. A rosszak oldalán Pingvin nem olyan ripacs, mint Danny de Vito a Batman visszatér filmben, helyette Colin Farrell teljesen természetesre veszi a figurát: Al Capone jut róla eszünkbe. John Turturro Falcone alakítása hasonlóan tökéletes, elegáns és kegyetlen (különösen furcsa ilyennek látni a Severance című sorozat után). Rébusz a rossz emlékű, Jim Carey-formálta karaktert követően (Mindörökké Batman) végre nem kretén – Paul Dano egy zseniális, szocio- avagy pszichopata kívülállóként jeleníti meg. A szereplők megújításában a kivételt Gordon felügyelő jelenti, ahol Gary Oldman marad az etalon, illetve Alfred karaktere, ahol az elegáns és karakteres Michael Caine helyett Andy Serkiss jelenik meg, de sajnos kevés szerepet kap.
Mindemellett szót kell ejteni a Batman filmek egy másik fontos és örök szereplőjéről, magáról a Gothamről. Matt Reevesék a karakterekhez hasonlóan a szokásosnál komorabban gondolták újra. A városkép a Szárnyas fejvadászt idéző neo-noir, örökké sötét van, neonfények világítják meg az utcákat néhol, miközben az eső sosem áll el. Formai és hangulati szempontból csodálatosan szép munka a film, beszippant a képi világ sugallta nagyon erős atmoszféra, amit csak fokoz Michael Giacchino zenéje.
Összességében a Batman nem tökéletes, de legalább tökös film. Képes rombolni az áldozatokat megsegítő denevérember mítoszán, és megmutatni, hogy egy olyan városban, ahol ilyen mértékű a bűnözés és a korrupció, mint Gothamben, ott a jófiút sem választhatja el sok a rosszfiúktól, ha fel akarja venni velük a harcot.
