Rendszeres a panaszkodás, hogy a magyar filmgyártásból hiányoznak az igazán jól sikerült, szerethető vígjátékok. A Magyar Mozgókép Fesztiválon ehhez képest két, a kategóriába tartozó filmet is bemutattak. Az egyik a Becsúszó szerelem, amely mintegy az összefoglalóját adja annak, mivel lehet eredetivé és kedvessé tenni egy zsánerfilmet, ugyanakkor illusztrálja azt is, milyen hibákba lehet belefutni.
Nagy Viktor Oszkár rendező bemutatkozó filmje, az Apaföld volt 2009-ben, amely egy apagyilkosság történetét mesélni minimalista stílusban, majd ezt követően főleg dokumentumfilmekkel jelentkezett. Ezt tekintve a Becsúszó szerelem meglepő alkotás tőle, hiszen a rendező, bár a finom humorhoz való érzékét már megcsillogtatta, ezúttal egy teljes egészében amerikai recept szerint készült romantikus komédiát készített.
A kiinduló helyzet tökéletesen vígjátéki: kényszerítsünk egymás mellé két teljesen különböző társadalmi rétegből származó ember, és figyeljük meg, mi történik. Gyula (Ötvös András) focidrukker, méghozzá vérbeli ultra, aki megtestesít minden ezzel kapcsolatos sztereotípiát: sörözik, verekedésekbe keveredik, ellenséges a romákkal, szlovákokkal, igazából bárkivel és bármivel, mert a csapatához való hűség szerinte így diktálja. Amikor kiderül, hogy terméketlen, és a feleségével az örökbefogadás mellett döntenek, az élete 180 fokos fordulatot vesz. Ráakadnak Lüszire (Gombó Viola Lotti) az intézetben élő, várandós roma lányra, akinek a gyermekét örökbe tudnák fogadni – a hivatalos procedúrát megkerülve. Ehhez viszont a lánynak oda kell költöznie hozzájuk a következő néhány hónapra. Elképzelni sem lehetne két kevésbé összeillő embert, de ettől kezdve kénytelenek elviselni egymást, ráadásul Gyulának muszáj hazudnia és trükköznie, hogy ne bukjon le a barátai előtt. A helyzet következtében aztán a két főszereplő – főként Gyula – szépen, lassan változni kezd.
A Becsúszó szerelem témaválasztása bátor és kissé provokatív, mivel a statisztikák szerint Magyarországon a roma gyerekek sokkal rosszabb esélyekkel indulnak az örökbefogadáskor a társadalmi előítéletek miatt. Ugyanakkor miközben a film látszólag arról szól, hogyan íródhatnak felül az előítéletek, mégis többnyire megmarad a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldásoknál, mintha a bátorság pohara kifogyott volna már az elején, a témaválasztásnál. Vagy mintha a készítők csak ennyit tudnának a közegről, az örökbefogadásról, a szülésfelkészítésről, stb., és abból dolgoztak, ami van.
A sematikus megoldások nem tesznek jót a történetvezetésnek, amely az első pillanattól az utolsóig szappanoperaszerűen kiszámítható. Bár a film nem akar groteszk vagy abszurd lenni, a szereplők karikatúraszerűek, két lábon járó sztereotípiák, akikből még a romokomkra jellemző egy-egy egyéni vonás is hiányzik. Lüszi és Gyula karaktere valamennyit árnyalódik, ahogy halad előre a történet és megismerik egymást, a történetből fakadóan mondhatnánk, hogy észreveszik a közhelyek mögött megbújó karakterek emberi vonásait. A mellékszereplőket alakító színészeknek viszont nyilvánvalóan nehézséget okoz hitelesen játszani ennyire sablonos karaktereket. Ezt Thuróczy Szabolcs – mint a szurkolók csapatának vezetője – példázza a legjobban, aki hiába zseniális színész, nehéz neki nagyot alakítani, ha a szerepe kimerül annyiban, hogy „tudod, legyél olyan igazi ultra”.
Egy romantikus komédiától senki sem várja, hogy tűpontos társadalomképet nyújtson, azt viszont igen, hogy legyen vicces, és az óvatosság ez esetben a humor rovására megy. Abban az abszurd helyzetben, amelybe a forgatókönyv elején beledobják a szereplőket, bőven lett volna alkalom jobbnál jobb poénokra, röpködnek a magas labdák, de nem csapja le őket senki. Egy találó, ütős poénhoz ugyanis pont az kellene, aminek a hiányát már sérelmeztem: bátorság és a téma alapos ismerete.
Miközben Becsúszó szerelemben a romantikus komédiából a komédia rész kevéssé működik, a romantikus rész igen. A Gyulát és Lüszit játszó két színész teljes összhangban van, érezhető a kémia, és ahogy fokozatosan, finoman hatnak egymásra. Ráadásul Gombó Viola Lotti bájos természetessége Lüszi minden pillanatát szerethetővé teszi a vásznon: látszik, hogy ráhangolódott a szerepre és nem közhelyekből építkezik. A vetítés utáni beszélgetésen egyébként elmondta, hogy személyes tapasztalatok híján – felkészülésképpen a forgatás előtt – a filmben látható helyzetben lévő roma lányokkal beszélgetett egy intézetben, és erre alapozta az alakítást.
A Becsúszó szerelem egy felemás film. A szerethető főszereplő, a témaválasztás és a dicséretes üzenet, illetve a mindent átható kedves naivitás mindenképpen a mérleg pozitív oldala felé billenti a mutatót, de nem lehet teljes szívből szeretni vagy szívből nevetni rajta. Azzal meg lehet vitatkozni, hogy a rasszizmus ennyire könnyen megváltoztatható-e, de jó lenne hinni, hogy igen, és a szerelem mindenre gyógyír.
