2020. november 24. és december 6. között zajlott a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál, amelynek keretein belül a nézők a távmoziban a zsidó történelemhez és kultúrához kapcsolódó filmeket tekinthetnek meg. Az esemény nyitófilmje az Ellenállás volt, amelyet Marcel Marceau, a később világhírűvé vált pantomimművész élete inspirált.
A Holocaust tragédiájáról nem egy olyan film készült, amelyben gyermeki nézőpont és a gyerekek megvédése nagy szerephez jut. Elég csak Roberto Benigni 1997-es legendásan könnyfakasztó Az élet szép című filmjére, gondolni, amikor Guido a koncentrációs táborban minden komikusi tehetségét felhasználva egy játékkal igyekszik megkímélni a fiát borzalmaktól. Az Ellenállás esetében a komédiázások Marcel rögtönzött pantomimelőadásai, amelyekkel nevetésre fakasztja a náci Németországból kimenekített, elárvult zsidó gyerekeket. A film ugyanakkor azt a hőstettet meséli el, ahogy Marceau a tehetségét is használva gyerekeket vezet át az Alpok hágóin Svájcba, a biztonságba.
A téma megható és fontos: Raoul Wallenberghez vagy Oskar Schindlerhez hasonlóan Marcel Marceau kétségtelenül nagy ember, egyértelműen megérdemli, hogy a nevét és tetteit egy film révén minél többen megismerjék. A Jesse Eisenberg megformálta főszereplő egy fiatal előadóművész, akinek a tehetségét az apja nem ismeri el, miközben a testvére alapvetően önző alaknak tartja. Ez akkor változik meg, amikor az első csoport Németországból kivásárolt árva zsidó kisgyerek megérkezik hozzájuk a határmenti francia falucskába. Marceau jókedvre deríti őket pantomimjátékával, majd később hátborzongatóan komikus és rémisztő alakítással Hitlert parodizálja, így próbálja megtanítani a kis csapatot, milyen fontos, hogy el tudjanak tűnni az üldözőik szeme elől. Csakhogy, ahogy a haladunk előre az időben, már nem elég rejtőzködni, tanítani és tanulni – eljön a komolyabb cselekvés ideje. Marcel először úgy érzi, erre a francia ellenállás jelenti a lehetőséget, majd rádöbben, hogy nem úgy tesznek a legjobban keresztbe a náciknak, ha megölnek párat közülük, hanem ha annyi zsidót mentenek meg amennyit tudnak… főleg gyerekeket.
Jesse Eisenberg remekül alakítja a fiatalembert, akit az elején azzal vádolnak, hogy csak magával törődik, majd a körülmények hatására képes felülemelkedni ezen. A filmnek kifejezetten jót tesz, hogy Magyarországon angolul látható, mert ahogy Eisenberg franciául beszél, arra a fájdalmas a legtalálóbb szó. Az Ellenállásnak egyébkéntmagyar vonatkozása is van: a mellékszerepekben magyar színészek tűnnek fel. A Saul fiával híressé vált Röhrig Géza Marcel testvérét játssza, míg Kerekes Vica az ő szerelmét.
A jó színészi alakításokkal, a kifejezetten szép operatőri munkával az Ellenállás megkapó történet hősiességről, némi szívmelengető szentimetalizmussal, ám a film összességében nem nő fel a témához. Az első indokolatlan elem a filmben a keret, amelyben egy amerikai tiszt (Ed Harris) meséli el már a háború vége után Marceau történetét az előtte felsorakozott katonáknak. Ez a keretezés nem ad hozzá semmit a történethez vagy a hangulathoz, mindössze három-három percet jelent a film elején és végén – feleslegesen.
A másik szomorú és fájó hiány, hogy a film nem játssza ki azt a fő gondolatot, hogy a művészet, ez esetben a pantomim ténylegesen jelentőséggel bírhat a világban, amikor csupa szörnyűség történik. Az Ellenállás ugyanis – bár a film elején jól felvezetik – csupán három rövid jelenetben mutatja meg, hogy Marcel a pantomimet használva hogyan kapcsolódik a gyerekekhez, de sajnos ez később teljesen mellékessé válik.
A harmadik zavaró momentum, hogy a rendező-forgatókönyvíró Jonathan Jakubowicz mintha nem bízott volna eléggé abban, hogy gyerekek megmentése elég drámai és kalandos, ezért behozta Marceau-val szemben Klaus Barbie-t, a lyoni mészárost. Ő jelképez minden nácit a filmben, ezzel pedig így a zsidóüldözés általános történelmi tragédiából egy szociopata fenyegetésévé válik. A valóságban azonban Marceau és Barbie nem találkoztak-találkozhattak, mivel az előbbi négyszáz kilométerrel arrébb, Limoges-ben tevékenykedett.
Általában igaz, hogy aki Marcel Marceau életét akarja megismerni, ne ezt a filmet vegye alapul. Nem csak a Barbie-val való találkozás, számos más elem is fikció, mint például Marcal szerelme és a húga, vagy a francia ellenállás részletei. A valóságtól való eltérések miatt egyébként Marceau családja nyilvánosan elhatárolódott a filmtől. Természetesen indokolatlan számonkérni egy játékfilmen a történelmi hűséget, de az Ellenállás működik egy hősi tett mementójaként. A történések bemutatására egy film akkor is alkalmas, ha messze nem tökéletes. A mozi végén egyébként kiderül, hogy Marceau 1938 és 1945 között személyesen több száz, áttétesen pedig több ezer gyermeket mentett meg.
