Egy esküvőn megható, zűrös és vicces pillanatok, koccintások és becsípve elmondott beszédek után a két főhős egymásra talál a szerelemben. Andy Siara forgatókönyvíró és Max Barbakow rendező első, Palm Springs című nagyjátékfilmje ezt a klasszikus romkom helyzetet csavarja meg egy időhurokkal.
Nyles (Andy Samberg) számára ugyanaz a nap ismétlődik újra és újra és újra, amelyre a barátnője egyik ismerősének az esküvője esik éppen valahol a sivatag szélén, Palm Springsben. Ki tudja, mióta megy ez már így, amikor egy alkalommal a menyasszony testvérére, Sarah-ra (Cristin Milioti) hajt rá a lagziban. Megunva a bulit, együtt mennek ki a sivatagba, és egy eszelős jelenetet követően, Sarah is belekerül az időhurokba – mint később kiderül, nem egyetlenként. Innentől kezdve már kettejüknek ismétlődik az esküvő napja; kérdés, hogy ez már az örökkévalóságig így lesz, vagy akarnak és képesek-e változtatni rajta.
A Palm Springs a lehető legtöbbet hozza ki az Idétlen Időkig (Groundhog Day) formulájából. Hiába nem új a premissza, Andy Siara és Barbakow tud okos és vicces lenni az ismerős helyzetekben, miközben igyekszik nem kényszeresen telezsúfolni újdonságokkal a jeleneteket. Nyles és Sarah kipróbál mindent, amit a helyükben mi is megtennénk, mind az esküvőn, mind egy világvégi kocsmában, és élvezik a következmények nélküli létet – bár mint kiderül, a halál így is kellemetlen. A film él az esküvői szituációkban rejlő komikus lehetőségekkel, de leginkább Nyles és Sarah őrültségei váltanak ki szimpátiát és hangos nevetést. A két főszereplő közt működik a kémia, ahogy vitatkoznak, ugratják egymást, és beleviszik a másikat olyan teljesen valószínűtlen helyzetekbe, mint repülőt lopni, széttrollkodni az esküvőt, vagy egy tudatmódosító szer hatására dinoszauruszokat látni a sivatagban.
A Palm Springs legnagyobb erénye azonban nem csak az, hogy a legváratlanabb helyzetekben vicces, néha kifejezetten erős poénokkal szexről ésvagy halálról szól, hanem hogy el tudja kerülni a közönségességet, mert tökéletesen eltalált a humor, a bölcsességek és a megható pillanatok aránya. Két vicces és eszelős jelenet közt Nyles és Sarah beszélget kapcsolatokról, szexről, multiverzumról, az élet értelméről…
Ahogy természetszerűleg a kalandok során Nyles és Sarah közel kerül egymáshoz, meglepő pillanatokban szembekerül egymással kettejük világról alkotott képe. Nyles sajátos elveket vall: fel kell adni, és nem értelmet keresni a világ dolgaiban, mert látható, hogy semmi sem számít: végig kell szenvedni az életet. Az időhurok formula sajátossága, hogy hogyan lehet megtörni és kijutni belőle, mi az a lecke, amit a főhősnek meg kell tanulnia. Nylesnak nem egyszerűen a kiutat kell megtalálni, hanem tanulnia kell magáról. Ez azonban sehogy sem sikerül, olyan régóta él a hurokban, hogy a korábbi életét már kezdi elfelejteni. Nyles nem akar kilépni a hurokból, mert bár értelmetlen és céltalan, biztonságos kereteket jelent, ahol immár nem is magányos. Ahhoz, hogy ez megváltozzon Sarah-ra van szüksége, és hogy a lány másként látja az élet dolgait A lány inkább kockáztat a külvilágban, minthogy örökre az időhurokban ragadjon, és ezért hajlandó (totál őrültségeket is) tenni. A hasonlóságok és különbségek tökéletes aránya Sarah-ban és Nyles-ban nem csak a szerelem fellobbanását szolgálja, hanem ahogy annak egy időhurokban lennie kell, a jellemfejlődést is.
Nem nehéz kitalálni a Palm Springs végkifejletét, de ez semmit sem von le az élményből. A film igazi nyári szórakozás a szó legjobb értelmében, még akkor is, ha a magyar mozikba csak ősszel jutott el.
