A járvány miatt az ürességtől jóformán kongó mozik és sorra eltolt bemutatók után Christopher Nolan Tenet című filmje olyan, mint a hosszú, aszályos nyarat követő kiadós zápor. A moziba betérőknek reményre ad okot, hogy Nolan pocsék filmet még nem csinált, maximum azon lehet vitatkozni, hogy ráérzett-e a Batman-történet hangulatára vagy hogy a lassul-e a búgócsiga mozgása az Eredet végén.
Ezekkel szemben a Tenet sokkal megosztóbb film. Nehéz eldönteni, hogy többször nézős komplex mű, vagy megtévesztően egyszerű, audiovizuális orgiaként tálalt hatalmas blöff. A főszereplő afro-angol kémünk jelen esetben a jövő támadásától kell megmentse a jelent és persze az egész világot. A rendelkezésére (és természetesen a negatív hős, az orosz fegyverkereskedő Andrej Sator rendelkezésére) álló eszközök némelyike az időben visszafelé halad, ez lesz egyszerre a probléma magva és maga a megoldás is; amikor a szereplőink eljutnak oda, hogy ez velük is megtörténik: ezért aztán bizonyos jeleneteket két, egymással ellentétesen haladó időben is nyomon követhetünk.
Nolannak megvannak a maga stílusjegyei, amelyek számos filmjében megjelennek. Ilyen az emberek, tudatok, rétegek megkettőzése vagy a hangsúlyozottan nonlineáris történetmesélés. A Tenetben megfigyelhetőek ezek a jellemzők, ám a film alapvetően egy meglepően tradicionális kémthrillerként épül fel. Nolan bevallottan nagy James Bond rajongó, ami letagadhatatlanul látszik is a Teneten, az angol ügynökök sznobizmusán poénkodó jelenetben, vagy azon, hogy a női főszerepet alakító Elizabeth Debicki ideális Bond-lány lenne.
A Tenet érdekessége azonban az, hogy Nolan, aki egyébként a forgatókönyvet egyedül jegyzi, a kémtörténet narratívája mögé egy monumentális, science fiction(be hajló) hátteret kerített inverz tárgyakkal, visszafelé haladó idővel és természetesen a világ megmentésével. Tenet – palindrom, visszafelé olvasva is ugyanaz. A tudományosságra elvileg nem lehet panasz, mivel Nolannak az Interstellar tanácsadó fizikusa is segített, ám itt a science fiction szál homályos marad. A rendező-forgatókönyvíró nem kísérel meg nagyjából kerek és értelmes magyarázatot adni a film sci-fi hátteréül szolgáló, idővel kapcsolatos játék kibogozására. Egy ponton az egyik szereplő azt mondja mondja a másiknak: ne gondolkozzon, ezt érezni kell. A hatalmas vászonnal szemben ülve és hallva a mellkast is megremegtető zenét, ezt könnyű teljesíteni. Amikor azonban a néző a mozi sötétjéből kilép a fényes utcára, akkor gondolkozni kezd a filmen, mert maradt valami hiányérzete. Az inverzió elmélete valószínűleg nem minden nézőnek fog hiányozni, mert anélkül is megáll a történet, a színészi alakítás hiteles, a látvány tökéletes, csak kinézhetett volna a nézőkből Nolan kicsit többet.
Egyébiránt a nyilatkozatok alapján a film képei és egyes elemei húsz éve Nolan fejében vannak, és magán a forgatókönyvön hat évet dolgozott, ami jól jelzi a Tenet ambiciózus mivoltát. Ez egyfelől a hosszán is látszik, a két és fél órás játékidő néhol túlzásnak tűnik. Maximalista: a színészek visszafelé tanulták meg a szöveget, Kenneth Branagh orosz akcentussal, és miután nem tetszettek a makettek, valóban nekivezettek egy Boeing 747-est egy hangárnak.
A film vizuálisan elkápráztató, mondhatni merénylet az érzékek ellen – de sajnos néha rossz értelemben is. A moziban látott magyar változat túl hangos, és a hangkeverés rossz, a zajok, zörejek és a zene már fülsértő, míg a párbeszédek néhol érthetetlenek vagy bántóan visszhangosan dobozból szólnak. A zeneszerző Ludwig Göranssont egyébiránt Hans Zimmer ajánlotta be a produkcióba (végre nem Zimmer-zenét hallhatunk), és nemis lehet rá panasz, tökéletesen megtámogatja a filmet. Összességében egy remek szereplőkkel – John David Washington, Robert Pattinson, Elizabeth Debicki, Kenneth Branagh, no és nyúlfarknyi beugróban Michael Caine – leforgatott akció mozit látunk, amelyben a sci-fi elem egy hatalmas blöffre épül. Látványos, izgalmas, és ha néha hosszúnak is tűnik, a végére minden összeáll, minden jelenetnek van célja és értelme. Nolan profi mesterember, aki szeret különleges terepen hajtani. Úgy tűnik, akár tolatva is.
A kritika eredetileg az sfportal.hu-n jelent meg.
